Hát ez valami fergeteges volt! Először is, úgy volt, hogy nem lesz premier, mert nem leszünk kész. Már úgy értem semmivel.

A színdarab gyorsan elkészült, csak próbálni nem volt hol, mert a festékes vödrökön és a lerakásra váró deszkák között nem mindig volt elég hely.

Akartunk egy színházat, és ez az akarat, mindennél erősebb volt, úgyhogy modernkori hősként küzdöttünk a sárkánnyal, azaz az idővel.

Hana (Hana Gregor) a macska igyekezvén a szerepre hangolódni, macsafülekkel a fején festett. Mindent. Mikor kiderült, hogy nincs tériszonya, akkor a magaslatokba tört. A WC platonját a létra csücskén spiccelve festette le, s a társulat nem mert lélegzetet se venni mellette, nehogy leessen. És közben időnként nyávogott, nehogy kiessen a szerepéből. Mert leesni azt nem fog. Ezt megígérte.

David (David Tarodi), Barbabassal (a színház gazdasági igazgatójával együtt szögelt, fúrt, cipelt, emelt, megállás nélkül. Berni (Berni Ko) igyekezett életben tartani mindenkit, kávéval, jó szóval, miközben organizálta a beszerzéseket, pakolt, festett, megállíthatatlanul. És Do (Do Pick) konkrétan mindenütt ott volt. Cipekedett, festett, épített, próbált, rendezett mindent, darabot, teret.

És akkor eljött a nap. A bemutató napja, amit egyszerre szeret és retteg mindenki, mert ilyen a színház. Meg akarod mutatni magad, de azért, na. És a bemutató előtt egy órával Hana még gyorsan befestette a konnektorokat vörösre. Hogy passzoljon a falhoz. Meg, mert olyan szépen fest. Mármint Hana. Meg a stresszt is oldja. Mármint a festés.

Aztán színpadra pördült. Azaz tolatott macskabundában, macskafarokkal, nyávogva, ahogy kell. És Berni, a kölcsöngazdik egyik fele, először durcásan, majd egyre jobban megnyílva fogadta a kis jövevényt, aki lassanként szétdúlta a megszokott életüket, és rendezett lakásukat.

És Dávid, a férj, a másik kölcsöngazdi, kétségbeeséssel vegyes türelmetlenséggel kereste a neten, hogyan kell nevelni egy macskát, miközben az eleszi a vacsoráját, plüssöket vagdos hozzá, lepisili, majd lehányja a lakást, és elborítja labdákkal a padlót, egy perc nyugtot se hagyva szegény fáradt, munkából épp hazatérő férfinak.

Életszerű? Persze, hogy az, és a közönség harsányan hahotázva nyugtázta, hogy ő se tenné ezt másképp hasonló helyzetben.

Mindenkinek kijárt a vastaps. És a társulat tudta, hogy ez most nem csak a darabnak szól, hanem kicsit a színháznak is, amit megteremtettek.

Szóval valahogy így épült a Globe is Shakespeare-éknél, hitből, szeretetből, lelkesedésből. Csak akkor még nem volt dekopir fűrész, meg elektromos fűró. Igazából ennyi a különbség.