KOMLÓDI JUDIT kiállítása a GUT gallery-ben
Az utazó ember figurája nem egy klasszikus turista, hanem sokkal inkább a saját fejlődésének, korlátainak, erősségeinek és gyengeségeinek útját járó alak, akinek a karaktere sokszor utal megjelenésében egy űrutazó ausztronautára, ami a végtelenséget és folytonosságot jelképezi.
Az EXPEDÍCIÓ című kiállítás anyagát, az elmúlt évben készült sorozataim alkotják – mondja Komlódi Judit – ahol a műgyanta rétegekben való öntésével és a plexi vegytésével foglalkoztam, valamint a transzparencia kérdését vizsgáltam. Az elmúlt években már többször dolgoztam műgyantával, kisérleteim eredményeként sikerült kidolgoznom egy jól használható technikát, ahol az egyes képi kompozíciós elemeket más-más rétegekre rakom az öntés során, így a kötési idő variálásával kerülnek egymás fölé, vagy alá, érdekes felületeket alkotva. Az egyes rétegeket alkotói felületként értelmezem, ahol a festett, grafikai elemek mellett transzferált részleteket és plasztikus tárgyakar is alkalmazok montázsként. A rétegek variálásával szeretném érzékeltetni a kollektív emléknyomok változó felerősödését.
A kiállítás fő szereplője az utazó ember figurája, akinek a helyzete stabil, de az őt körülvevő anyag folyamatosan változik. A változó anyagot a kidobott, elavult, korrodálódott gépi alkatrészek, elektronikai hulladékok, számítógépes alaplapok, memőriakártyák belső chipjei, természeti formákra utaló absztrakt formák, jelek, lenyomatok, transzferált szövegek, minták és mitázatok alkotják.
Visszatérő elemek az alkotásokban a robotika, a mechanikus szerkezetek konstruktív világa, amelyek ellentmondásos jelenléte folyamatosan befolyásolja az életünket, hatással van a generációk közötti különbségekre, egyfajta kollektív memőriahozdozók.
A gyors fejlődés és fejlesztések következményeként percenként kerül több tonna szemét a környezetünkbe, rengeteg eszköz válik fölöslegessé. Ilyen elektronikai hulladékok rendszeresen visszaköszönnek Komlódi Judit munkáiban, egyfajta keserű mementóként, a gyorsulás közbeni hanyatlás szimbólumaiként.
Az EXPEDÍCIÓ című sorozatában a memóriából, emlékezetből permanensen felvillanó emlékképek egymásra vetülése egyfajta kivetülése a kollektív tudattalannak. A képek a maguk mozdulatlanságában is kikerülhetetlen mozgató erővel bírnak.
Ez egy expedíció. Utazunk, felfedezünk testben lélekben. Kutatjuk az értelmet a felfoghatatlanban. Keressük a magyarázatokat, önmagunkat a világban földi és univerzális szinten egyaránt. A változó térben és változó korokban az ember állandó tényként tekint önmagára, az öröklét hitével rendezi át a dolgokat, felrugva minden játékszabályt, felrugva a rendet amihez nem lehet nem alkalmazkodnia, mégis megteszik. JUDIT KOMLODI filozófikus alkotó. Bármihez nyúl, akár fest, akár jelmezeket tervez, bábokat készít, vagy épp installációkat hoz létre keresi, kutatja a jelenségek miértjét. Minden munkáját ez az érteni akarás szövi át, az aggódás az élővilágért, a szépség és a harmónia eltűnéséért. Nem hétköznapi művész. Nem hétköznapi a látványviálg sem, amit elénk tár. Az elsőre játékosnak, színesnek tűnő világ, mély csendeket rejt, fojtott érzelmeket, feszültséggel telt összeférhetetlenséget. A gép/ember összefonódás, egymásra és egymásba épülés lehetetlenné teszi a lélek szabadságát, és egyre több határt szab az embernek, aki pedig szabadságot remél ettől a fúziótól. De szabadság helyett bezáródunk, egymásra torlódnak az egyre jobban felhalmozódó, fel nem dolgozott, információk, s a bőség zavara mellett elompul az elme, ami észrevehetné a kiüresedést. Magányosan lebegünk egy furcsa térben, ami megszokott, és nem nézünk körül, hogy lássuk, pillanatonként változik ez a megszokás.