Összművészeti alkotóműhely Graz szívében
Kell egy színház. Ez dübörgött a szívünkben amikor öten megalapítottuk a Grazer Ungarisches Theater-t. Maroknyi csapat, de az igazán izgalmas újító és sorsfordító művészeti műhelyek mindig pár emberből álltak. Alkotni nem lehet tömegben. A gondolathoz tér kell a megvalósításukhoz idő, a kettőt pedig komoly alkotó munka köte össze.
Az alkotó műhely alapítása a XXI. század első negyedének utolsó évében történt. Egy olyan korszakban, ami semmihez sem hasonlít, amit eddig megélt itt az ember, a földön. Szó szerint semmihez. A színháznak mindig az volt a tiszte, hogy a humor és a dráma eszközeivel tükröt tartson a társadalom elé, megmutassa és kifigurázza a gyarlóságokat. Elemezze az emberi viszonyokat. De mi van akkor, ha a világ annyira megváltozik, hogy már semmi sem érvényes, ami korábban egyértelmű volt? Mi történik akkor, ha az emberek egymáshoz való viszonya már nyomkban sem hasonlít az előző század viselkedési normáihoz? Megváltozott az ingerküszöbük, a türelmük, az időhöz való viszonyuk.
Ebben a helyzetben nem teheti meg a művészet, hogy nem reagál. A társadalmi változásokra a színháznak kell reagálni a legerősebben, mert az színház egy élő organizmus. Igazi emberek mondanak igazi szavakat igazi embereknek. Mi lehet ennél élőbb? De mi van akkor, ha a valóságban nem igazi emberek beszélnek igazi emberekkel? Ha belépett – márpedig kikerülhetetlenül és visszavonhatatlanul belépett – az életünkbe egy mesterséges intelligencia, ami lassan átveszi az egyes ember életében a másik ember szerepét. Tanácsot kérünk tőle, kutató munkát végzünk vele, információt gyűjtünk általa, tudást halmozunk fel, képeket készítünk, szöveget írunk a segítségével, és igen, van amikor egyszerűen csak beszélgetünk vele. Egy géppel. Aki nem érez csak gondolkodik. De úgy beszél, mintha érezne. Mindig ott van nekünk, mindig meghallgat, mindig válaszol, mindig türelmes, mindig simulékony, mindig támogat, és soha nem fárad el. Ez azért elég rendesen átírja az emberi kommunikációt.
És hogyan lehet ebben a virtualitással átszőtt, a valóságtól egyre jobban távolodő világban sznházat csinálni? Alkotó szempontból ez a legfontosabb kérdés, mert a kell-e művészet az embereknek kérdésre, minden művész igenlő választ ad. A hogyant pedig kis stúdiókban kell megfogalmazni és kidolgozni kisérleti műhelymunka keretében.
